Cambuscan x Waternymph
(1874. március 17. - 1887. március 17.)
E tüneményszerű versenyló, mely számos versenyzései alatt vereséget nem szenvedett, s mint ilyen úgyszólván egyedül áll a turf történetében, Blaskovits Ernő úr nevelése, s Kisbérben ellettetett, hol anyja, Waternymph akkor éppen farsangolni volt.
Apja Cambuscan, anyja pedig az 1860-ban herczeg Esterházy Pál által nevelt Waternymph (Cotswold és Mermaid leánya), mely hazai nevelés s annak idejében a Nemzeti-díj nyertese volt.
(Vadász- és Versenylap, 1887. március 24.)
Kincsem a korabeli sajtóban
Kincsem egy nagyratermett és hosszúra nyúlt, 16 marok 1 hüvelyk magas sötétsárga kancza; erős marjjal, jól feltett nyakkal, tágas mellkassal és jól előre nyúló vállapokkal.
Úgy van alkotva, mint az agár.
Bár látszólag gyenge hátúnak és vékonyan kötöttnek látszik, mégis a legnagyobb teher alatt is játszi könnyűséggel vágtat.
Czingár termetét látva, senki sem nézné ki belőle azt az erőt; de úgy kell lenni, hogy aczél csontokkal, drót izmokkal és kaucsuk tüdővel bír.
Nagy előnyére van phlegmatikus természete és jó étvágya.
Oly roppant versenyek után — midőn más lovak egész constitutiója megrázkódik azon iszonyú rohamban, mely a gőzmozdonyét fölülmúlja — e kancza úgy látszik meg sem erőlteti magát.
Pár óra múlva olyan jó étvággyal eszik, iszik, alszik mint valaha.
Egy szóval: e kancza egy csodálatos phoenomen.
(Vasárnapi Újság, 1878)
A nyakigláb csikó
Báró Hoellet Móric, a jeles sportíró és kiváló genealógus egykori följegyzései szerint ebben az esztendőben Blaskovich Ernőnek hét telivér csikója látott napvilágot, melyek közül hat darabot Orczy Elek vásárolt meg tőle futtatás céljaira.
A hetedik, egy sárga nyakigláb kancában, mely csupa csont és bőr volt, nem tudtak megegyezni, így hát megmaradt tenyésztőjének.
Akkoriban Robert Hesp, aki már vagy húsz éve működött Magyarországon, mint a Batthyány hercegek és grófok idomárja, Gödön nyilvános tréningtelepet létesített.
Blaskovich Ernő erre a kipróbált szakemberre bízta Kincsem nevű csikaját, mely izmos egyévessé fejlődött.
Sok reményt egyelőre nem fűztek a feltűnően lusta lovacskához, mely a reggeli munkához mint utolsó kullogott ki a tréningpályára, munka után pedig olyan fáradtan került vissza az istállóba, hogy nyomban végigdőlt borjának vastag szalmaalján.
Közönyös volt minden iránt, nem zavartatta magát semmi által és csak akkor hegyezte füleit, amikor ápolója — akit utóbb Kincsem Frantznak neveztek el — étellel, itallal kínálta.
Mert enni, inni nagyon szeretett!
Így folyt le csendes egyhangúságban minden jelentősebb várakozás nélkül Kincsem életének második esztendeje, míg eljött az ideje, hogy gazdája színeit — fehér test, világoskék sapka — a starthoz vigye.
(Újság, 1939 április)
Voltak ugyan lovak, melyek mint folyton győztesek vonultak vissza a versenypályáról, de többnyire csak néhány versenyük után; ám Kincsem diadalainak hosszú lánczolata négy éven át ötvennégy győzelmet mutat föl, mi oly vívmány, melyet eddigelé egyetlenegy ló sem érhetett el, és így Waternymph e leánya az egész világot bámulatba ejtette eme csodás képességével s nevét halhatatlanná tette a turf történetében.
(Vadász- és Versenylap, 1887. március 24.)
„Jószerencse, semmi más”? – Kincsem sikereinek valódi háttere
„Jószerencse, semmi más” – ahogy Zrínyi Miklós jelmondata is szólt?
Vagy évtizedeken át tartó tanuláson és tudatos megfigyeléseken alapuló magabiztosság, munka, alázat, hűség, határozottság és kitartás kell ahhoz, hogy rendkívüli eredmények szülessenek?